Amikor minden tökéletes...

Halihó! Ennek a blognak 4 követője van.

Itt a link: http://lizettmodell.blogspot.hu
A bloggerina Aliz Szabó

Frey Lizett 18 éves, szerdánként és szombatonként modellkedik. Egy nap kap egy e-mailt a stúdió igazgatónőjétől, hogy új férfimodellt keresnek az ő stúdiójuknál. Ezen nagyot nézett. Talán fiúnak hiszik? Ám mikor bemegy a stúdióba és kihúzza a kettes sorszámot már tényleg nem ért semmit. Egy fiú után következett és eszméletlenül jó képek készültek róla. Mikor elindult haza egy autó követte, lehúzúdott a hátsó ablak és egy játékfegyver szegeződött rá. Lehúzódott a sofőrülés ablaka is és Bendegúz, a fiúmodellt kutató pasas volt mögötte. Felajánlotta neki hogy a Blueberries cégnél modellkedjen és menjen el Linával, Blanival és Katával egy hat hónapos hajóútra. A szülei nem igazán örülnek, mikor megtudják, hogy a lányuk végre sikerekre tehet szert...

Még nagyon gyermekkorát éli a blog, de egyelőre nekem tetszik. Szép jövőt látok benne, úgyhogy valószínűleg figyelni fogom a jövőben.
Remélem Ti is olvassátok majd. Mint fent is kiderül, nem egy sablonos történet, nem egy egoista szemszög, és engem viszonylag megfogott.

Jó olvasást hozzá!

x Eszti

Second chance

Sziasztok! Ez a blog 4 követővel rendelkezik.
Itt a link: http://ha-eljon-az-osz.blogspot.hu
A bloggerina Zoltai Liliána

Grabecz Lili nemsokára befejezi a nyolcadik osztályt, még egy hét van a végéig. Reggel bement az iskolába, és a kiszemeltje, Damján szokás szerint nem vette észre. Első órájuk osztályfőnöki. Andrea néni rögtön azzal kezdte, hogy most túl messzire mentek, mert a 8. b ellopta a tanári mosdó kilincsét. Nem mondott semmit senki sem, hallgattak mint a sír, de ők voltak. Utolsó nap akartak valami emlékezeteset tenni, de Alex jobbnak vélte a sportnapon, pénteken elcsenni. Egész nap nem hagyhatták el a termet, de öt tanórányi idő végeztével hazamehettek. Délután Lili anyja azzal a hírrel állított haza, hogy a nagypapa agyvérzést kapott. Szépen ki is készült ettől a hírtől. Másnap, kedden nem ment suliba. Mindenki küldött neki sajnálkozó üzenetet, de nem érdekelte. Nem akarta, hogy sajnálják. Váratlanul Damján is írt neki, ezzel feldobva a napját. Másnap az iskolában nagyszünetben Damján leült mellé a padra. Beszélgettek. Lili azzal reflektálta a bankettra elmenés kérdését, hogy a kiszemeltjének úgysem tetszik, így pedig nem éri meg elmenni, Damján szerint pedig hülye aki nem veszi észre Lilit. Kézen fogva mentek be a terembe. Damjánnal ment haza ám séta közben Lilit felhívta az anyja és közölte, a papája meghalt. Lili összetört lelkileg, a földre rogyott. A fiú nem tágított mellőle, egy idő után felsegítette Lilit és hazáig kísérte. Mondta a lánynak, este ír neki, de nem baj ha nem lesz fönt, majd másnap. Ez Lilinek eszébe is jutott, de amikor felment volna Facebookra kiderült, Damjánnál van a telefonja. Másnap reggel gépről beszélt vele, megtudta hogy ballagási próba lesz délután. Elment a próbára, visszakapta a telefonját, szétunta magát, majd Damján ismét hazáig kísérte. Minden áron rá akarta beszélni Lilit, hogy menjen el a bankettra. Másnap már ment iskolába. Délután Arctic Monkeyst hallgatott, nem akart menni. Az anyja szólt neki, hogy egy fiú öltönyben kérleli fél órája, hogy menjen le. Leérve Damjánt látta várakozni egy vörös rózsával. Kiderült, hogy az anyja vett neki egy ruhát a bankettra. Damján feltett magukról egy képet a netre, és mint később kiderült, egy szívet írt hozzá. A banketten a fiú az összes haverját lepattintotta, Lilivel akart lenni. Mikor hazakísérte a lányt, megcsókolta. A ballagás után a mosdóban beszéltek, kiderült hogy Damján össze akarna jönni Lilivel, de a szülei diákmelót szereztek neki és megtiltották nyárra a csajozást. Barátok maradtak. Másnap Lili összeveszett Fannival, a legjobb barátnőjével a sulis tábor miatt, ahol Fanni és Damján később összejöttek. Lili egyedül maradt a fájdalmai közepette, de mégis elhatározta, hogy fergeteges lesz a nyara.

Lili személyisége egyszerűen lenyűgöz engem. Meg úgy az összes. Eleinte azt hiheti az ember hogy sablonos a történet, magyar suli, tipikus karakterek, ésatöbbi, de nagyon egyedivé válik olvasás közben. Tetszik a blog, különösen a valóságossága.
Egy próbát igazán megér ;)
Ui.: Nagyon hosszú lett a tartalom, de egyszerűen mindent kihagytam, amit ki lehetett. Nagyon pörgős, eseménydús, és ennek mindnek jelentősége van.

Jó olvasást, Drágáim!

x Eszti

Unwanted- Felesleges

Halihó Drágáim! Ennek a blognak 31 követője van, meg én. Eskü, ki nem hagynám a követést.
Itt a link: http://unwanted-bl.blogspot.hu
A bloggerina Brooklyn Lovegod

Szpevák Adél huszonöt éves, egy kis falucskában élt, ám mivel a könyvtár ahol dolgozni akart még nem épült meg, ezért nem volt munkája és az apjának hála egy város plébániájára került. Megérkezve nem talált senkit a plébánián, ezért a templomban akart keresgélni, ám egykori énektanárjába, a jelenlegi kántor Novakovics Lórántba botlott. A tizenegyedikes énektanárját nagyon gyűlölte, mivel rossz hangja miatt Lóránt kis híján megbuktatta. Hamar megszokta a plébánia légkörét, a kedves Gizi nénit, Ferenc atyát, meg Lóránt hat éves kisfiát, Noét, akit Juli, az anyja abban az évben hagyott el, mikor Lóránt Adél osztályát tanította. A férfi és Adél sűrűn beszóltak egymásnak, kölcsönösen unszimpatikusak voltak a másiknak. Idővel viszont kialakulóban kezdett lenni valami a két titkolózó és gyötrelmes múltú ember közt.

Brooklyn, mikor megláttam a linket a Facebook-posztom alatt örömtáncot lejtettem, esküszöm. Egy másik blogoddal nemrég találkoztam, és azóta imádom azt a blogod, éppen másikba terveztem beleolvasni, annyira elnyerted az áhítatom. Nálad jobban még senkinek a stílusába nem szerettem bele, mondhatni beitatódtál a bőröm alá a tehetségeddel. Ha jól emlékszem, még sírás is kerülgetett akkor az örömtől, pedig nem vagyok érzelgős. Egyszerűen imádom ezt a blogot is, ha az időm engedte volna, akkor biztosan még abban a percben kiteszem ide, ahogy megláttam a hozzászólásod. (Mellékesen per pillanat is a sírás kerülget, annyira örülök, hogy a szívemnek legkedvesebb bloggerinák egyik dobogósa, talán első helyet elfoglalója, ha csak egy pillanatra is, de felfigyelt rám.) Olyannyira közel került hozzám ez a történet és a kivitelezése, hogy valószínűleg soha ebben az életben el nem felejtem, pedig rémes a memóriám. Ha új blogba kezdenél vagy kiadnál egy könyvet, ha bármiben segítségre szorulsz, szó szerint bármiben melletted állok, annyira nagy rajongód lettem, vagyok. Remélem, segíthettem ezzel a bejegyzéssel, bár szerintem nincs szükséged reklámra, anélkül is le merném fogadni, hogy remekelsz.
Ha három szóban kéne jellemeznem a blogod (ezt, vagy a másikat), azt mondanám; "Lehengerlő, csodálatos, imádnivaló, de nem mondhatnék még ezekre egymillió szinonimát?"
Bearanyoztad az elmúlt időszakomat egy egyszerű hozzászólással, azóta szinte állandóan letörölhetetlen vigyor csücsül az arcomon.

NotAlonerek, komolyan mondom, Brooklyn és a blogjai fantasztikusak, fenomenálisak, és elmondhatatlanul megéri nyomon követni őt. Hajrá, olvasásra fel!

Brooklynnak és az én NotAlonerjaimnak:  ♥

x Eszti

Lehet önsajnálat, lehet egy függő elvonási tünete - avagy a kimaradás oka (NEM BLOG)

Sziasztok Drágáim!

NotAlonerek, mint észre lehett venni, az elmúlt időszakban nagyon bepörögtem, majd hallani sem lehetett felőlem. Tiszta szívemből sajnálom a történteket, végig emésztettem magam, azóta is gyűlölöm ezért magam, szívesen szemen köpném magam és rosszul vagyok magamtól. Mondhatjuk, hogy az életemmé váltatok mióta belendült a blog. Bármire képes lennék értetek, a részem vagytok, a másik felem.

De az orvosoknak is élnie kell valamiből, pontosabban a betegeikből. Én is a doki néniket látogattam a nyáron, meg egy bácsit is. (Oké, az ipse nem is olyan idős..) Mikor megszülettem szívzörejem volt, állítólag hanyagolható, ellenőrzésekkel kordában tartható, de tavasszal ismét jelentkezett egy régi bajom, amit akkor titkoltam mindenki elől, a családom sem tudott róla, csak a magyartanárom, az én hőn imádott Kiss Tamás tanárom (író, a könyvét, a Tükörtestvért bárkinek merem ajánlani az érettebbek körében (csak epubban létezik, nyomtatott formában elfogyott!)), de mostmár nem titkolhattam, hogy bajom van. Szívtájékon fájdalmaim voltak, majd' belepusztultam minden egyes alkalommal, olyan rémes volt, és egyre-egyre sűrűbben jelentkezett. Az általános orvosomnál jártunk vele a nyár elején, aki elküldött kardiológushoz. Onnan irány röntgenre, onnan vissza, onnan ezer másik irányba. Végül egy ultrahang, egy véleményezésen is voltam, aztán kétszer gerincorvos, azóta terápiázok a gerincferdülésemre, a héten lefoglalja minden napom felét legalább. Külföldön voltam egy hetet mondhatni teljesen net nélkül, úgyhogy ami szabad percem akadt, azt a keveset is nélkületek és írás nélkül kellett töltenem.

Az elolvasott blogokból, vagy csak az apró részletekből amik elém kerültek a telefonom üzenetes 'piszkozatok' mappájába írogattam vázlatokat, de ez semmire nem volt elég a szemerkényi szabadidőm lévén.

Az egészségem érdekében nem volt Rátok időm, pedig sokkal többre becsüllek titeket, mint az én őrült fő szervemet meg hülye gerincemet. Ők meg tudtak volna lenni még egy jó darabig, semmi komoly és húdesürgős bajom nincs, minden kezelhető. De akkor mégis miért kellett elvenni tőlem azt az időt, amit Értetek akartam a magaménak, amit Nektek, Rátok akartam szánni? Hülyeség ezért hányingert kapni magamtól, valószínűleg mindenki megérti az emiatti kihagyásomat, remélhetőleg mindenki megbocsát ezért, de annyira sajnálom azokat, akik várták, várták és csak várták a blogjukról szóló bejegyzést, és annyira rosszul esik, hogy talán azt hiszik, hogy nem nyerte el a tetszésemet a történetük, vagy akár hogy sznob vagyok és csak a lelkükbe akartam gázolni.

Tavasszal már esedeztem a nyárért, rimánkodtam június 12. eljöveteléért, alig vártam, hogy ne kössön le a suli. Abban a hitben tettem ezt, hogy az egész nyaram írással fog telni. Majd olvasom a blogokat meg írom az ajánlókat megállás nélkül, a többi blogommal is tudok törődni, behozom az összes lemaradásom, új részek meg bejegyzések kerülnek az internet markába, gondoltam én. De persze az élet szereti a pofonokat, és inkább a rendelőkbe meg várókba küldött engem, mint a szobám sarkába, a gép elé, és annyira csalódott vagyok most...

És nem magam miatt, hanem Miattatok, mert már Értetek teszek mindent.

Sajnálattal és szebb jövő reményével, Örök Függőtök:
x Eszti