Halihó Drágáim! Ennek a blognak 31 követője van, meg én. Eskü, ki nem hagynám a követést.
Itt a link: http://unwanted-bl.blogspot.hu
A bloggerina Brooklyn Lovegod
Szpevák Adél huszonöt éves, egy kis falucskában élt, ám mivel a könyvtár ahol dolgozni akart még nem épült meg, ezért nem volt munkája és az apjának hála egy város plébániájára került. Megérkezve nem talált senkit a plébánián, ezért a templomban akart keresgélni, ám egykori énektanárjába, a jelenlegi kántor Novakovics Lórántba botlott. A tizenegyedikes énektanárját nagyon gyűlölte, mivel rossz hangja miatt Lóránt kis híján megbuktatta. Hamar megszokta a plébánia légkörét, a kedves Gizi nénit, Ferenc atyát, meg Lóránt hat éves kisfiát, Noét, akit Juli, az anyja abban az évben hagyott el, mikor Lóránt Adél osztályát tanította. A férfi és Adél sűrűn beszóltak egymásnak, kölcsönösen unszimpatikusak voltak a másiknak. Idővel viszont kialakulóban kezdett lenni valami a két titkolózó és gyötrelmes múltú ember közt.
Brooklyn, mikor megláttam a linket a Facebook-posztom alatt örömtáncot lejtettem, esküszöm. Egy másik blogoddal nemrég találkoztam, és azóta imádom azt a blogod, éppen másikba terveztem beleolvasni, annyira elnyerted az áhítatom. Nálad jobban még senkinek a stílusába nem szerettem bele, mondhatni beitatódtál a bőröm alá a tehetségeddel. Ha jól emlékszem, még sírás is kerülgetett akkor az örömtől, pedig nem vagyok érzelgős. Egyszerűen imádom ezt a blogot is, ha az időm engedte volna, akkor biztosan még abban a percben kiteszem ide, ahogy megláttam a hozzászólásod. (Mellékesen per pillanat is a sírás kerülget, annyira örülök, hogy a szívemnek legkedvesebb bloggerinák egyik dobogósa, talán első helyet elfoglalója, ha csak egy pillanatra is, de felfigyelt rám.) Olyannyira közel került hozzám ez a történet és a kivitelezése, hogy valószínűleg soha ebben az életben el nem felejtem, pedig rémes a memóriám. Ha új blogba kezdenél vagy kiadnál egy könyvet, ha bármiben segítségre szorulsz, szó szerint bármiben melletted állok, annyira nagy rajongód lettem, vagyok. Remélem, segíthettem ezzel a bejegyzéssel, bár szerintem nincs szükséged reklámra, anélkül is le merném fogadni, hogy remekelsz.
Ha három szóban kéne jellemeznem a blogod (ezt, vagy a másikat), azt mondanám; "Lehengerlő, csodálatos, imádnivaló, de nem mondhatnék még ezekre egymillió szinonimát?"
Bearanyoztad az elmúlt időszakomat egy egyszerű hozzászólással, azóta szinte állandóan letörölhetetlen vigyor csücsül az arcomon.
NotAlonerek, komolyan mondom, Brooklyn és a blogjai fantasztikusak, fenomenálisak, és elmondhatatlanul megéri nyomon követni őt. Hajrá, olvasásra fel!
Brooklynnak és az én NotAlonerjaimnak: ♥
x Eszti
Itt a link: http://unwanted-bl.blogspot.hu
A bloggerina Brooklyn Lovegod
Szpevák Adél huszonöt éves, egy kis falucskában élt, ám mivel a könyvtár ahol dolgozni akart még nem épült meg, ezért nem volt munkája és az apjának hála egy város plébániájára került. Megérkezve nem talált senkit a plébánián, ezért a templomban akart keresgélni, ám egykori énektanárjába, a jelenlegi kántor Novakovics Lórántba botlott. A tizenegyedikes énektanárját nagyon gyűlölte, mivel rossz hangja miatt Lóránt kis híján megbuktatta. Hamar megszokta a plébánia légkörét, a kedves Gizi nénit, Ferenc atyát, meg Lóránt hat éves kisfiát, Noét, akit Juli, az anyja abban az évben hagyott el, mikor Lóránt Adél osztályát tanította. A férfi és Adél sűrűn beszóltak egymásnak, kölcsönösen unszimpatikusak voltak a másiknak. Idővel viszont kialakulóban kezdett lenni valami a két titkolózó és gyötrelmes múltú ember közt.
Brooklyn, mikor megláttam a linket a Facebook-posztom alatt örömtáncot lejtettem, esküszöm. Egy másik blogoddal nemrég találkoztam, és azóta imádom azt a blogod, éppen másikba terveztem beleolvasni, annyira elnyerted az áhítatom. Nálad jobban még senkinek a stílusába nem szerettem bele, mondhatni beitatódtál a bőröm alá a tehetségeddel. Ha jól emlékszem, még sírás is kerülgetett akkor az örömtől, pedig nem vagyok érzelgős. Egyszerűen imádom ezt a blogot is, ha az időm engedte volna, akkor biztosan még abban a percben kiteszem ide, ahogy megláttam a hozzászólásod. (Mellékesen per pillanat is a sírás kerülget, annyira örülök, hogy a szívemnek legkedvesebb bloggerinák egyik dobogósa, talán első helyet elfoglalója, ha csak egy pillanatra is, de felfigyelt rám.) Olyannyira közel került hozzám ez a történet és a kivitelezése, hogy valószínűleg soha ebben az életben el nem felejtem, pedig rémes a memóriám. Ha új blogba kezdenél vagy kiadnál egy könyvet, ha bármiben segítségre szorulsz, szó szerint bármiben melletted állok, annyira nagy rajongód lettem, vagyok. Remélem, segíthettem ezzel a bejegyzéssel, bár szerintem nincs szükséged reklámra, anélkül is le merném fogadni, hogy remekelsz.
Ha három szóban kéne jellemeznem a blogod (ezt, vagy a másikat), azt mondanám; "Lehengerlő, csodálatos, imádnivaló, de nem mondhatnék még ezekre egymillió szinonimát?"
Bearanyoztad az elmúlt időszakomat egy egyszerű hozzászólással, azóta szinte állandóan letörölhetetlen vigyor csücsül az arcomon.
NotAlonerek, komolyan mondom, Brooklyn és a blogjai fantasztikusak, fenomenálisak, és elmondhatatlanul megéri nyomon követni őt. Hajrá, olvasásra fel!
Brooklynnak és az én NotAlonerjaimnak: ♥
x Eszti
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése